Úszás

A pillangóúszás

A pillangóúszás a mellúszás továbbfejlesztéséből kialakult úszásmód.

Technikája:

Fontos, hogy a vízfogás vállszélességen belül történjen, (első lábtempó) és homokórához hasonló formát írjon le a kéz a víz alatt. A kartempó első szakasza a húzás – a homokóra felső része – eközben indul a fej kiemelése a vízből. A kartempó második szakaszában – homokóra alsó része - a karoknak a combig kell tolni a vizet, ekkor történjen a légvétel (második lábtempó)! Az erőteljes toló mozdulat biztosítja a karok zökkenőmentes kijutását a vízből. A kisujjal történő szabadítás után a váll és a könyök egyidejű emelésével szinte kirepülnek karok a vízből, majd az azonnali fejbólintás készíti fel a karokat a következő vízfogásra. Törekedjünk arra, hogy lehetőleg csak minden második kartempóra vegyünk levegőt.

Történelme:

A legfiatalabb úszásnem a pillangó, amelyet a német Erich Rademacher mellúszás közben talált ki, amikor egy szoros célba való benyúlás során kiemelkedett a vízből, és szinte ráugrott a falra. Sokáig mellúszó lábmunkával pillangóztak, csak 1936-ban jelent meg Higgins páros lábú, ún. delfin lábmunkája. A FINA 1952-ben ismerte el negyedik hivatalos úszásnemként a pillangót.